Az előretolt helyőrség

Első fejezet: Galamb nekirepült a falnak

Második fejezet: De Galamb úr ment

Harmadik fejezet: Harrincourt-nak mindössze öt hónapja volt még hátra az életéből

Negyedik fejezet: Galamb elhatározta, hogy soha többé nem lesz rokonszenves

Ötödik fejezet: Egy kedélyes őrmester jött eléjük

Hatodik fejezet: Galamb a tiszti iskola ablakából nézte

Hetedik fejezet: Nono

Nyolcadik fejezet: Lorsakoff mint egy ketrecbe zárt vad sétált a szobájában

Kilencedik fejezet: Sorakozó!

Tizedik fejezet: Másnap továbbindultak, és Galamb már a sorban menetelt

Tizenegyedik fejezet: Legközelebbi útszakasz a Murzuk oázisig

Tizenkettedik fejezet: Murzuk oázis a sivatag csendőre

Tizenharmadik fejezet: Galamb most az egyszer megrázkódott belülről

Tizennegyedik fejezet: À terre!

Tizenötödik fejezet: Benid Nongut, a legdurvább arab goumiere körüljárta

Tizenhatodik fejezet: Valahol egy felriadt papagáj rikoltozott

Tizenhetedik fejezet: Magához tért, zúgott a feje

Tizennyolcadik fejezet: Már órák óta halott volt

Tizenkilencedik fejezet: Máris beugrott a sátorba

Huszadik fejezet: Reggel ötkor sorakozó

Huszonegyedik fejezet: Csuromvizesen, lihegve feküdt a verejtékben, és nézte

Huszonkettedik fejezet: Gardone kapitány arca Is felvette azt a sárgásbarna

Huszonharmadik fejezet: Sajnos, a táskája eltűnt, mondta a kapitány Galambnak

Huszonnegyedik fejezet: Különös nyugtalanság látszott a helyőrség katonáin

Huszonötödik fejezet: A trombitás alarmot akart fújni, de kiverték a kezéből a kürtöt

Huszonhatodik fejezet: Ezalatt a különítmény szépen tovább tisztogatott

Huszonhetedik fejezet: Delahay szobájában voltak együtt

Huszonnyolcadik fejezet: Hajnalban az erőd elcsendesedett

Huszonkilencedik fejezet: Most adja át a karórát, közlegény